Fohász

Templomot építek
égből, földből és levegőből, 
élénk madarak rajából,
zölden serkenő fűből, 
száraz gallyak ujjából
kipattanó rügyből, 
kutyák ugatásából, 
őzek lábdobogásából.
Kereslek, Uram,
amikor naponta sétálok a völgyben,
és a délutáni tájat csodálom, 
fürkészem óvó tekinted,
amikor esténként 
összecsuklom a terhek alatt. 
Mellkasomban erős szúrást érzek,
mintha malomkő ülne szívemen, 
szürke gomolyfelhőigék tornyosulnak, 
jégszínű jelzők lakják be a mondatokat.
Hozzád fohászkodom, Uram, 
csitítsd haragom, 
legyek olyan, 
mint a levegő,
az ég, 
a fű és 
a fák, 
a madarak, 
a kutyák, 
az őzek, 
a Nap és 
az őt követő árnyék.